Több asztrológiai oldalon is olvashattátok, hogy január 26-án a Neptunusz átlépett a Kos jegyébe. Valakinek erről a pozícióról a Tarot Bolond kártyája jut eszébe, mint egy új ciklus elindulásának szimbóluma, vagyis egy tiszta lap, az út, amin még nem jártunk, és bátorság az első lépésekhez. Bennem Jeanne d’Arc jelent még meg, mert más szempontból ugyan, de ő is megtestesíti azt a hit nevében cselekvő harcos minőséget, amit ez a bolygóállás hordoz.
Jeanne d’Arc-nak látomásai voltak, hangokat hallott, hitt egy nála nagyobb igazságban, és ezt tettekre is váltotta. Fegyvert fogott, vezetett és harcolt még akkor is, amikor ez végül az életébe került. A Neptunusz a Kosban is – persze igen szélsőséges formájában - erről szól. Amikor nemcsak hiszünk valamiben, hanem kiállunk és harcolunk érte. Ennek természetesen van egy elvakult, szélsőséges formája is, amit Jeanne d’Arc sorsa jól megmutat, de maga az archetípus mégis nagyon jól mutatja, miről van szó.
Hétköznapi értelemben ez a Neptunusz–Kos energia sokkal egyszerűbb módon jelenik meg. Olyan helyzetekben, amikor végre ki merjük mondani, hogy miben hiszünk, és nem csak gondolatban, hanem tettekben is elkezdjük követni. Amikor valaki rájön, hogy nem tud tovább egy olyan élethelyzetben maradni, ami szembemegy a belső igazságával és lép. Ez lehet egy új irány, egy döntés, ami mögött nem logikus érvek sorakoznak, hanem egy mély belső meggyőződés.
Viszont itt van nekünk a Szaturnusz, aki most nagyon közel jár a Neptunuszhoz. Ő az, aki lehűti a túlzásokat, keretet ad a lelkesedésnek, és segít abban, hogy a hit ne legyen elvakult.
Ha szimbolikus személyt keresünk erre a minőségre, gyakran olyan vezetőket szoktak említeni, akik nem ösztönből rohantak előre, hanem kitartással és önfegyelemmel. Olyan embereket, akik megtanulták, hogyan lehet az erőt nem rombolásra, hanem építésre használni. A Kos Szaturnusz nem a hirtelen hősiességről szól, hanem arról, hogy a belső tűz tartósan égjen, és ne emésszen fel mindent maga körül.
